Tibeti kefirgomba gondozása
A gombákat fél literes befőttes üvegekben tartom, ezek minden háztartásban megtalálhatóak. Korábban próbálkoztam nagyobb edényekkel is, de könnyű kezelhetőségük miatt ezek váltak be a legjobban. A gomba szűrésénél egy kisméretű fakanalat (4-4,5 cm átmérőjű) használok, ezzel 2-3 kanálnyi gombát rakok egy üvegbe. Melegben, nyáron a kétkanálnyi is elég fél liter tejhez. Végül a gombát az üveg válláig felöntöm tejjel.
Fontos, hogy a gomba gondozása során semmiképp sem szabad fémből készült eszközöket használni. A gomba nem érintkezhet fémmel, lehet eszközünk üveg, fa, műanyag, porcelán, csak fém nem.
Legjobban a 2,8%-os ESL tejek váltak be. Ezek széles választékban elérhetőek a közismert élelmiszer-áruházakban. A legalsó kategória a különböző áruházláncok neveit viselő "márkatejek", ezek kimondottan gyenge minőségűek (c*béás, t*szkós). Ezeknél kicsit jobb minőségűek az üzletek polcain található olcsó, nevesített tejek. Ilyenek pl.: p*nis Sz*szi, sp*ros R*ska, t*szkós M*nna. Jobb minőségű, magasabb zsírtartalmú tejekből sűrűbb, több kefir nyerhető.
Természetesen minden háztartásban előfordulhat, hogy valamilyen okból kifolyólag nincs otthon megfelelő minőségű tej. Ettől még a gomba nem pusztul el, bármilyen pasztőrözött tejben megél. A különbség a kefir-savó arányában fog megmutatkozni. Viszont hosszú távon olyan tejben tartva, amelynek alacsony a szárazanyag tartalma, a gomba elpusztul. A nyers - tehén, kecske vagy juh - tejet forralás után, visszahűtve lehet biztonsággal használni kefir készítésére, ámbár több olyan emberrel is beszéltem, aki közvetlenül a nyers tejet öntötte a kefirgombára, és tökéletesen működött neki. Úgy gondolom, mindenképp fontos, hogy a nyers tej megbízható forrásból származzon. Laktóz intolerancia esetén pedig jól használhatóak a különböző laktózmentes tejek, mivel ezekben a laktóz mellett van egy laktáz nevezetű enzim is, ami segít a szervezetnek lebontani a laktózt.
A feltöltött, papírtörlővel (papírzsebkendővel) legumizott üvegek a konyhapult hátsó, félárnyékos részén, a fal mellett sorakoznak a szűrésig. A gomba nem szereti a közvetlen napfényt. A legjobban 20°C körül érzi magát. Ilyenkor a legfinomabb a kefir. Ahogy nő a hőmérséklet, úgy egyre gyorsabban dolgozza fel a tejet.
Átlagos szobahőmérsékleten (20°C körül) kétnaponta szoktam szűrni a kefirt. Szűréshez kizárólag műanyag és porcelán eszközöket használok. Százforintos boltokban kapható olyan műanyag szűrő, ami a szúnyoghálóéhoz hasonló hálóval készült. Ez vált be a legjobban, még a legapróbb gombaszemcséket is kiszűri.
A tejből kiváló kefir hozzátapad a gombákhoz, és azokkal együtt felúszik az edény tetejére, alatta ott marad a savó. Szűrés előtt egy fakanállal bátran össze lehet keverni a befőttes üveg felső részében lévő kefirt az alatta kiváló savóval. Ettől egyrészt egy könnyebben kezelhető anyagot kapunk, másrészt a savó rengeteg hasznos tápanyagot tartalmaz, amiket vétek lenne a lefolyóba önteni.
Minél alaposabban keverjük, annál több kefir válik le a gombákról. Az apró lyukú szűrőben a paradicsomhoz hasonlóan kevergetve, át kell "passzírozni" a kefirt. A szűrés után szobahőmérsékletű csapvízben leöblítem a gombát, illetve kiöblítem az üveget. Az üveget csak tiszta vízzel öblítem, nem mosogatószeressel. Mind a szűrésnél, mind az öblítésnél kinyomkodom a gombát fakanállal. A gomba nem törik össze, olyan, mint a gumi. Amelyik gomba összenyomódik, szétmállik, az beteg.
A szűrés végén a gomba vissza az üvegbe, rá a hűtőből előre kikészített tej és a folyamat kezdődik elölről. A tejet különösen nyáron, időben ki kell venni a hűtőből vagy langyosítani kell. A gombának nem tesz jót az olyan nagy hőmérséklet különbség, mint amikor például a nyári melegben nyakon öntjük a néhány fokos hideg tejjel.