Tibeti kefirgomba
A tibeti vagy más néven kaukázusi kefir több ezer éves múltra tekint vissza. Elsőként a kaukázusi hegyekben élő - leginkább török - népek fogyasztották. Az első időkben megfigyelték, hogy a - pusztán véletlenül - megsavanyodott tej mennyivel ízletesebb, frissítőbb hatású és tovább eltartható, mint a tej. Később, mivel e keleti népek hosszabb időn át erjesztették a kefirt, annak alkoholtartalma akár az 1,0%-ot is elérhette, így vélhetőleg hangulatjavító hatása is volt.
Az előnyöket figyelembe véve, kezdték tudatosan megsavanyítani a tejet. Leginkább kecske- vagy juhtejet használtak. A tejet az úgynevezett kefirmagokkal együtt bőrtömlőkbe töltötték, azokban erjesztették. A kefirmagok mikroorganizmusai elszaporodtak a tejben, a különböző tejsavbaktériumok a tejcukrot tejsavvá alakították, az élesztőgombák pedig a tejsavat tovább bontották szén-dioxidra és alkoholra. Az erjedési folyamat végére elkészült az enyhén savanykás, kissé szénsavas, krémes állagú frissítő ital - a kefir.
A tibeti gomba feltehetőleg egy lengyel professzor révén jutott el Európába. A professzor daganatos betegsége miatt utazott Tibetbe, ahol meggyógyították, és hazautazása előtt megajándékozták a gombával. Hazatérte után rövid időn belül egész Európában elterjedt a tibeti kefir fogyasztása.
|| következő >>